Kis csapatunk víg hangulatban indult el péntek délután a Bükkbe tervezett hétvégébe. Bár többen jelezték a halálos veszedelmet az igen nagy mennyiségű csapadékot követően, miszerint az elázás, és így egyéb rákfenék garantáltak. Ez a későbbiekben részben beigazolódott.
Az esemény és dugómentes, időben történő indulás bizakodóvá tett mindenkit. Élenjáró gépjárművünk hasította a kilométereket, egészen Eger külsőig, ahol is észlelve az Opel üzemanyag éhségét egy MOL kútnál álltunk meg azt orvosolni. Megállást követően tankolás közben konstatáltuk, hogy a motorházból diadalmas sötét füst emelkedik erős égett olajszag kíséretében, mintegy demonstrálva a pápaválasztás sikertelenségét-ahogy a később érkezők definiálták. A motorházat felnyitván erősen kaotikus állapotokat találtunk, végítélet jelleggel. A kutas -teljes együttérzés mellett- megnyugtatott minket, hogy vidéken vagyunk, így szerelőre semmi kilátás nincs az elkövetkezendő két napban. Azonban ha gondoljuk, a kút mögé tolva a kamera alatt nyugodtan parkolhatunk-annyi kérése van, hogy ne a gázpalack tároló előtt tegyük. Ezt mind az előírások miatt, mind a még mindig szállingózó füst miatt is indokoltnak éreztük. Ezen tevékenységet követően értesítettük a szállást, hogy vélelmezhetően késni fogunk-teljesen érthetően a vonal túlsó végén az ismét teljes megértés mellett nem a sztoikus nyugalom volt érezhető. Közben megérkezett a másik két autó, és miután a konklávé megállapította a sede vacante-t, mint tényállást, némi logisztika és pakolás mellett két körben sikerült Répáshutára eljutnunk az erdészethez.
A késői fekvést követően korai ébredés következett, a kissé üveges tekintetek lassan megélénkültek, majd a reggelit és a szedelődzködést követően a régi trabantos Erdélyi körutakra emlékeztető gépjárműhely kihasználtság mellett irány a kulcsfelvétel, majd Létrástető.
A „vizesben” nevét és az előrejelzést meghazudtolóan kevés víz volt. A patakmeder effektíve száraz, az első létránál épp hogy permetező víz fogadott bennünket. Így a nehézkes indulást követően egy pazar kellemes túrán vettünk részt, melyet némi fotózás, és napon való sütkérezés zárt. Kényelmesen és magabiztosan mentünk át a Jávorkútig, ahol az eddigivel ellentétben már volt némi víz, ami nem is lett volna különösebb baj mondjuk augusztusban. Most viszont február van és a víz diszkréten egy kis jégnyelv alól folydogált, ezzel is mindegy előrejelezve annak hőmérsékletét. A kulturált és csendes ajtó nyitást követően az első két résztvevő overál mosása már biztosítva volt. Azonban hogy mindenkinek jó legyen, így a többiek ezt az élményt a nagy aknába elhelyezett kötél bogozásáig biztosították. A kellemesen permetező és frissítő zuhanyt követően a barlang további szakaszai száraznak voltak mondhatóak. A rókafogó porszáraz, a fejenállósban volt némi pocsolya jellegű nedvesség. A végponti patak viszont folyt, ahogy hóolvadáskor kell. Kifelé már sietősebbre vettük a tempót, a felszínen pedig ezt a döntést igazolta a levetett overálok 1,5 perc alatt történő megszilárdulása.
A csapat – Román Dávid fotója
Vasárnap reggel az évszaknak megfelelő hószállingózást tapasztaltunk, és mivel a szállást véglegesen elhagytuk, így fokozottan megpakolva, az utastérben mintegy mozdulásmentesen, görbülő tengelyekkel, és ennek, valamint az út minőségének megfelelő sebességgel büszkén vonultunk át Bánkútra. Itt már havaskás táj fogadott bennünket, azonban a szombati vízmennyiségre számítva kényelmesen öltöztünk át. A Diabáz kútgyűrüinél még semmi rendkívülit nem tapasztaltunk, azonban a második létránál már zuhany, a Hajókötelesnél pedig már szó szerint dübörgött a víz, garantálva a teljes elázást. Az ezt követő két lebujás bár fizikailag valóban abszolválható lett volna, azonban a túra minősége és biztonságtechnikai kérdések szempontjából nem volt teljesen egészségesnek mondható, ugyanakkor kimerítette az extrém fogalmát. Így rövid vacillálás után szomorú szívvel bár, de visszakozást rendelt el a zord túravezetés, a barlang megtekintésére a nyári időszakot, mint pragmatikusabb időszakot javasolva.
A hazafelé tartó út már eseménymentes volt, a Kőháti – meander barlangban megcsodáltuk Janó hihetetlen hullámvasút-pályáját, majdan pedig Egerben 5 liter olaj vételezése mellett az Opelbe ülve vidáman folytattuk az utat hazafelé – ki gyorsabban, ki lassabban.